5. fejezet

Bocs, hogy megint ilyen későn hozom csak akadt egy kis problémám a lustasággal :D Jó olvasást!

Trixi

Vasárnap megbeszéltük Caesarral, hogy szombaton randizunk, együtt ebédelünk, utána sétálgatunk meg ilyesmi. Már nagyon várom.  Hál istennek gyorsan telt a hét, mire észbe kaptam már péntek délután volt és a rajzszakkörre tartottam, mikor beléptem már néhányan már jelen voltak. Köszöntem mindenkinek lepacsiztam a végzős srácokkal majd leültem az osztálytársaim közé. Még volt egy kis idő Zita néni érkezéséig, ezért váltottam pár szót Pistivel, az osztálytársammal. Kedves srác, de nem vagyunk túl jóban néha elbeszélgetünk, de teljesen más a baráti körünk. Tanárnő már késésben volt még Iza is hamarabb befutott, pedig mindig egyszerre érkeznek. Két perccel később megérkezett Zita néni is. Nála volt a rajzpályázat eredménye. Természetesen Iza nyert mind ünnepeltünk őt kivéve, mert ő teljesen lefagyott a döbbenettől. Végül attól ébredt fel, hogy Laci és Tibi felkapta és ugrálni kezdett vele. Miután felfogta mit történt elkezdett visítozni és ugrálni.

- Azt hiszem ez az a reakció, amit mindannyian vártunk volna. – mondtam mosolyogva.

Ezután elmentünk pizzázni, amiből végül az lett, hogy besegítettünk pizzát sütni. Nagyon jó móka volt mind nagyon élveztük.

***

Szombaton fél tizenkettőkor jött értem Caesar az anyukája autójával. Izáék pizzázójában ebédeltünk, majd utána kimentünk a Balaton-partjára és ott sétáltunk szótlanul.

- Na, megbántad, hogy igent mondtál a randira?

- Nem, egyáltalán nem. Eddig remekül éreztem magam. Csak te vagy olyan őrült, hogy az első pizza után még rendelj egy másodikat is, mert te még éhes vagy. Aztán meg két szelet után rájöjj, hogy tévedtél. Na és utána meg a maradék pizzát rátukmáld a kosarasokra.

- Szerencsére éhesek voltak – vonta meg a vállát.

- Tetszenek ezek az őrült dolgaid – mosolyogtam rá.

- Biztos vagy benne?

- Teljes mértékben – bólintottam, erre ő megfogta a kezem sétálás közben.

- Mit gondolsz, bemutathatlak majd a következő csapat bulin a barátnőmként?

- Azt még ki kell érdemelned.

- Akkor meghívhatlak egy kürtős kalácsra? – mutatott a tőlünk nem messze lévő árusra.

- Persze, imádom a kürtős kalácsot.

 - Milyet szeretnél?

- Fahéjasat.

- Jó napot! Egy fahéjas kürtős kalácsot szeretnénk.

- Rendben egy ezres lesz – adta ide, Caesar pedig kifizette. Elsétáltunk egy padig, ahol Leültünk egymás mellé és megeszegettük. közben természetes beszélgettünk mindenféléről. meséltem neki a rajzpályázatról meg a pizzázóban töltött délutánról.

- Én is láttam Iza rajzát. Tök élethű lett, na meg Márkot még sose láttam annyira nyugodtnak, mint azon a képen volt. Te kit rajzoltál?

- Ó én Apát, nekem ő a példaképem, habár Anyát is nagyon szeretem, de Apával valahogy jobban megértjük egymást annak ellenére is, hogy lány vagyok.

- Majd megmutathatnád a rajzodat.

- Már visszaküldték, ami nem jutott tovább, de Zita néni úgy döntött kiállítja a suliban, Úgyhogy jövő héten majd láthatod, valamelyik szünetben majd megmutathatom neked.

- Már alig várom. Tényleg mikor is lesz a táncversenyed?

- Jövő hét szombaton. Ugye eljössz?

- Persze, ki nem hagynám.

- Hozd Bercit is, ha már a fellépésemről lemaradt legalább ezt nézze meg.

- Mindenképp elrángatom.

- Remek.

Miután eltüntettük a kalácsot ismét sétálni kezdtünk. Megfogtam Caesar kezét és összekulcsoltam az ujjainkat erre Caesar megállt és szembe fordult velem. Elsimított egy kósza hajtincset az arcomról, majd csak azt vettem észre, hogy az arcunk egyre közelebb kerül egymáshoz, végül már éreztem a leheletét az ajkamon és végül megtörtént, megcsókolt, vagy én őt már nem vagyok biztos benne. Miután elváltak az ajkaink rám nézett és elmosolyodott én visszamosolyogtam, majd megöleltem. Miközben öleltem az orromba kúszott az illata, ami nagyon kellemes volt. Még egy jó ideig ott álltunk a Balaton-partján ölelkezve. Az vetett véget neki, hogy elkezdett esni, Ezért visszaindultunk a kocsihoz, amit sajnos a pizzázónál hagytunk, úgyhogy mire odaértünk, már mindketten csurom vizesek voltunk, de boldogan mosolyogtunk és fogtuk egy más kezét. Caesar kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, miután beszálltam pedig becsuktam, majd beszállt ő is és haza vitt. Mikor megálltunk a házunk előtt egy csókkal akartam búcsúzni, amiből végül az lett, hogy még legalább fél óráig csókolóztunk a kocsiban mielőtt bementem volna, de legalább mire kiszálltam elállt az eső.