„A siker nagyon kemény munkával
jár, nagyon meg kell dolgozni a sikerért, az egy külön szenvedés. (...) Ami jó
születik, az mindig nagyon nagy szenvedéssel jár együtt.” Csákányi Eszter
Trixi
Pár nap múlva Apa lenyugodott és a következő edzésen
elmondta a fiúknak, amit az igazgató mondott. Emiatt a srácok idegesek és
szétszórtak lettek, de Apa megnyugtatta őket, hogy nincs okuk a pánikra, hisz
nagyon jól játszanak. Ezután normális ütemben folyt tovább az edzés. Néha én is
megnéztem őket, ha volt időm. A táncpróbáim, ahogy közeledett a fellépés és a
verseny egyre keményebbek lettek. Bercivel és Caesarral nagyon jóban lettünk
gyakran én vittem őket haza.
Rajzszakkörre is járok. Tudok rajzolni, de a csoportban
vannak tőlem sokkal jobbak is, mint például Iza ő rajzol a legszebben közülünk.
Múlt héten be kellett adni néhány rajzunkat egy pályázatra. Szerintem az enyém
biztos nem lett annyira jó, hogy díjat kapjak. A rajz számomra csak egy hobbi,
amiben egy kicsit jobb vagyok, mint az átlag. Szeretem is, de azért táncolni
sokkal jobban.
Mikor bementem táncra már mindenki ott volt kivéve a tanárt,
Nemes Ildikót. Nagyon jó fej, de szigorú is, nem szereti a kését és azt sem, ha
figyelmetlenek vagyunk. Volt még pár percem az érkezése előtt, addig váltottam
pár szót a többiekkel. Miután megérkezett elmondott még néhány fontosabb dolgot
a fellépéssel kapcsolatban, majd neki láttunk a táncnak. Ez a koreográfia a nehezebbek közé tartozik,
ezért, már hónapok óta gyakoroljuk, most már mindenkinek profin megy. A próba
végén Ildikó megdicsért minket és még egyszer elmondta a fellépéssel
kapcsolatos dolgokat, majd elengedett minket.
Ezután haza mentem zuhanyozni, mert nagyon leizzadtam, aztán
kimentem Apuhoz az edzésre. A fiúk nagyon jól játszottak, habár én nem vagyok
akkora szakértő, mint Apu azért az évek során megtanultam tőle ezt-azt, így
látom a jó és a rossz játék közötti különbséget, nem úgy, mint Anyu, ő
egyáltalán nem ért hozzá, pedig néha ő is kijön az edzésekre. Nem mindenki
egyforma.
Most a lelátóról néztem edzést, mert nem akartam zavarni
Aput. Mikor vége lett lementem és váltottam pár szót Apuval, majd kimentem a
parkolóba, és a kocsimban megvártam Caesart és Bercit.
- Sziasztok! Ügyesek voltatok az edzésen. Kell egy fuvar? –
gördültem melléjük a kocsimmal.
- Szia! Naná, hogy kell – pattant be Caesar az anyós ülésre.
- Szia! – ültbe Berci is.
- Tudjátok mondtam, hogy szombaton lesz egy fellépésem. Ugye
el tudtok jönni?
- Ne haragudj Trixi, de a nagymamám bekerült a kórházba és
szombaton megyünk meglátogatni –mondta Berci szomorúan.
- Ó, jobbulást neki. Na és te Caesar?
- Én ott leszek. Ki nem hagynám, hogy olyan jó csajok
bámuljak cicanaciban, mint te.
- Köszi, de a lányok nem cicanaciban lesznek, viszont a
fiúk…
Erre kitört belőlünk a nevetés. Caesar pedig rettegő képet
vágott, így még jobban nevettünk.
- Ne haragudj, de mégsem tudok menni. Rájöttem, hogy…
öööhhmm… hogy… anyám ablakot pucol.
- És?
- Nem tudom, de nem fogok cicanacis fiúkat nézni.
- Nyugi csak vicceltem senkin sem lesz cicanaci.
- Huh, akkor anyám mégsem pucol ablakot.
Erre megint kitört belőlünk a nevetés.
***
A fellépés előtt eléggé izgultam, hisz nagyon ritkán hívom
meg a barátaimat, mert mindig félek, hogy elbénázom. Minden fellépés és verseny
előtt izgulni szoktam, de mihelyt elkezdek táncolni elmúlik. Most is így volt. Az
előadás végén mindenki tapsolt. Én elmentem átöltözni, majd megkerestem a szüleimet
és Caesar-t. Mind gratuláltak majd Caesar meghívott egy fagyira, úgyhogy
elköszöntünk a szüleimtől és elindultunk a közeli cukrászda felé.
- Nagyon jól táncolsz, és látszott rajtad, hogy élvezed is.
- Hát igen még kiskoromban kezdtem el és azóta is imádom.
Semmi pénzért nem hagynám abba. Van benne valami, ami miatt nem tudnék nélküle
élni. Lehet, hogy ez egy kicsit nyálasan hangzott, de így van.
- Azt hiszem, tudom, miről beszélsz. Nekem a foci ilyen. Nem
tudnék nélküle élni, de azt hiszem a többi srác is így van vele a csapatból. Ott
van például Márk, a csk neki élete a foci, ezért fúj is a kosarasokra rendesen.
Habár a helyében én is fújnék rájuk, hisz a csk-juk lefektette az első
barátnőjét.
- Milán?
- Nem, dehogy. Milán jó fej. Az előző csapatkapitány, Zoli,
de ő már elballagott.
- Tényleg már emlékszem. Márk egyszer neki is ment a suliban
miatta, lányt meg kidobta. Csúnya történet volt.
- Hát igen Márk azóta is rühelli a kosarasokat.
- Nem csodálom. De inkább beszéljünk valami vidámabbról.
- Oké. Tudtad, hogy van egy srác, akinek tetszel?
- Az a fura kilencedikes? Igen róla tudok, nem akarok vele
bunkó lenni, de én nem akarok tőle semmit. Egyébként is gáznak tartom, ha egy
kapcsolatban a lány az idősebb.
- Igen neki is tetszel, de nem róla beszéltem.
- Akkor arról a tízedikes srácról? Ő sem az esetem.
- Jesszus, hányan vannak beléd zúgva?
- A pontos számukat nem tudom, de azt hiszem elég sokan. Ez
a népszerűség átka – nevettem fel.
- Szóval népszerű vagy. És az rontana a népszerűségeden, ha
egy focistával randiznál? – kérdezte.
- Attól függ melyikkel? – húztam az agyát.
- Mondjuk azzal, amelyik szexi…
- Az több is van – vágtam a szavába.
- De nehéz eset vagy, épp most próbállak elhívni egy randira. Nem fognád be a szádat egy kicsit?
- Jól van, hallgatlak.
- Na, randiznál velem te táncosok királynője?
- Megfontolandó ajánlat. Várj hadd gondoljam át… azt hiszem,
hogy…
- Na, bökd már ki!
- Persze, miért ne?
- Te boszorkány, direkt szórakoztál velem, ezt még meg
bosszulom – kiáltotta, majd megcsikizte az oldalam, mire én visítva
felnevettem.
Végül eljutottunk fagyizni, majd visszamentünk a kocsimhoz.
Haza vittem Caesart majd én is haza mentem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése